The Graduate.

27 éves voltam, és volt egy amerikai szeretőm.

*****

Kuporogtam a koszlott fotelban, egy kisképernyős fekete-fehér tévé előtt, nagymami elbóbiskolt a megvetett ágyban, késő éjjelre járt a november közepe.

A képernyőn éppen fölsiklott (sikoltott) a kamera, felső nagytotál vagy hogy híjják, lent, a kép közepén egy apró Dustin Hoffman ül a hatalmas szökőkút káváján, fölerősödik a Scarborough Fair -

Semmit nem láttam a képekből; egy repülőgépet láttam, elszállt. Pedig nem. Pedig a filmet bámultam. Pedig az amerikai szeretőm nem szállt sehova, pedig éppen boldog voltam (azt hiszem). Pedig neki semmi köze nem volt a filmhez. Pedig nekem semmi közöm nem volt a filmhez. Pedig.

Föltört belőlem ez a semmitmondó, kérkedőnek tűnő, és azóta is makacsul vissza-visszatérő hülye mondat, és akkor elhatároztam, hogy ezzel a mondattal kellene kezdeni... valamit. Az életemet, talán, kezdetnek. Hahaha.

*****

Ki a faszt érdekel ez. A Diploma előttről köll most írni.

Hát itt van, ennyi van:

*****

27 éves voltam, és volt egy amerikai szeretőm.

*****

Kábé 17 éve akarok ezzel a mondattal kezdeni valamit.

*****